2015. december 24., csütörtök

1. fejezet - Amerika Kapitány

Hellóka! :)
Sajnálom, hogy nagyon-nagyon sokat késtem a fejezettel, de nem nagyon volt időm, de most elhoztam. Igaz nagyon rövid, de bevezeti a továbbiakat. És remélem tetszett a prológus is, és ez is fog.
Hát akkor itt is van.:)
Ui.: Most el is kezdem a következő részt:D
Ui2.: Boldog és Békés Karácsonyt Minden Kedves Olvasómnak.:)

  Teltek-múltak az évek és én alig változtam valamit. A háború óta lassan hetven év telt el, de én még most is ha  lövéseket hallottam a háborús emlékek jutottak eszembe. Ilyenkor messzire megyek az emberektől mert még bajuk eshet miattam. Utoljára két éve volt egy ilyen "kitörésem", de akkor is egy egész erdőt tettem tönkre. Ezt úgy állították be mintha erdőtűz lett volna, pedig nem is voltak égés nyomok... Milyen találékonyak!
  Egyik nap éppen sétáltam az utcán mikor egy furcsa beszélgetést hallottam két tizenéves lánytól, de nem akárkiről folyt a párbeszéd! Amerika Kapitány volt a téma. Az én Steve Rogersem...
Ennyit hallottam:
- Szerinted is olyan jól néz ki Amerika Kapitány ahogy mondják?
- Szerintem jobban - vihogta a szőke. Szerintem ugyan úgy néztek ki csak a hajuk volt más színű.
- Azért nem semmi, hogy hetven évig az óceán fenekén volt megfagyva és most meg kiolvasztották - tátott szájjal bámultam magam elé. Az emberek meg is néztek maguknak.
- Ja, teljesen másmilyen lehetett a világ... Akkor milyen büdös lehetett! - Attól, hogy régebben volt nem biztos, hogy rossz is volt! Elég ellenszenves lett ez a szőke lány, de a másik elég normálisnak tűnt.
Oda mentem hozzájuk és megszólítottam őket. 
- Elnézést, Amerika Kapitányról beszéltetek?
- Igen - válaszolták egyszerre.
- Hetven évig az óceán fenekén volt megfagyva? - kérdeztem újból.
- Ja, nem hallottad? Ha többet akarsz megtudni róla menj be abba az épületbe. Mi már háromszor is voltunk - mondta az egyik és röhögcsélve elmentek.
Az utca túloldalán lévő házra mutatott.
Átszaladtam az úton és bementem az épületbe.
Alig hittem a szememnek. Mindenhol Amerika Kapitány képe, szobra, sőt ruhája volt. Olyan jó volt látni, hogy az emberek így szeretik őt. Őt a kicsi Steve Rogersemet. Nekem ő mindig is az a gyenge, vékony kisfiú marad még ha most meg egy izom kolosszus is.
  Két órán át voltam bent és eközben mindent megtudtam "Amerika Kapitányról". Hihetetlen, hogy hetven  évig be volt fagyva az óceán mélyére, de az se semmi, hogy énez idő alatt csak hét hónapot változtam.
  Miután kijöttem eldöntöttem, megkeresem Stevet bármi áron.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése